Először is röviden összefoglalnám, mit is takar a fogalom, hogy TDS: Total Dissolved Solids, magyarul összes oldott anyagok. A mérés elve a vezetőképességen alapul, így csak az ionos vegyületek jöhetnek szóba, ahol a kation tulajdonképpen fém, amik köztudottan vezetik az áramot szabad elektronjaik által.

A TDS mérő műszer áll két elektródából, és egy hőmérséklet mérő (kompenzáció miatt szükséges) szondából.

A két elektróda közötti vezetőképességből következtet a műszer az összes oldott anyagtartalomra(TDS, [ppm/mg/l]). Így fontos tudni, hogy minden TDS mérő valójában vezetőképességet mér.

A vezetőképesség erősen hőmérséklet függő, ezért fontos a hőmérséklet kompenzáció, ezt még a legegyszerűbb műszerek is tartalmazzák, igaz pontatlanabb megoldásokkal.

A TDS értéke nem ad semmilyen információt az egyes vízben oldott komponensekről, kizárólag az összsótartalmat méri, így direkt KH és GH paraméterek mérésére alkalmatlan, csupán következtetni tudunk egyes esetekben(ha a keménységet okozó sókon kívül más ion csak elvétve fordul elő az oldatunkban) igen nagy pontossággal.

Az összefoglalás után térjünk át a TDS-3 típusú, kínai gyártmányű műszerre.

Elmondhatom róla, hogy amennyibe kerül, annyit tud is. Van benne automatikus hőmérséklet kompenzáció, és a tűréshatáron belül pontos is.

Az egyik gyengéje, hogy a hőmérséklet szondájának legalább kell 1-2 perc, mire átveszi a víz hőmérsékletét, de azután már a valós érték körül képes mérni. Ezt ellenőrizvén összemértem a tudását egy ADWA gyártmányú készülékkel, ami már egy magasabb minőségi kategória. Kalibrációt nem végeztem rajta, a gyári kalibrációval használtam, de egy kis csavarral bármikor újrakalibrálható a műszer.

Tehát az összemérés során egy lágyított vizet mértünk párhuzamosan, és a hőmérséklet beállása után a komolyabbik műszer 110-es értéket mutatott, a TDS-3 pedig 122 körülit. Ekkora pontatlanság még elfogadható egy ilyen árkategórájú műszertől.

Előnyei:

Hátrányai:

Ezek alapján mire ajánlom a használatát?

Ha megmérjük vizünk KH és GH értékeit, és a TDS-ét, utána, ha a más nem befolyásolja az értéket, egy mozdulattal meg tudjuk határozni a KH-t és a GH-t. A váltószám 20-30 körül fog alakulni.(TDS/KH,GH)

Ha lágyítjuk az akvárium vizét, megbízhatóan el tudjuk dönteni, hogy pl. gyanta esetén jó-e a keverési arányunk, illetve jelzi az RO készülékünk kimerülését is.

Pontosabb, tudományosabb jellegű mérésekhez nem ez a megfelelő műszer, de rendszeres, legalább félévente esedékes kalibrálás mellett megfelelően pontos átlagos akvarisztikai célokra.

Ha tetszett a bejegyzés, vagy hozzáfűznivalód van, írj megjegyzést hozzá alul!